Sándor SzabóMiért hagyjuk abba a futást?
Nem, nem úgy értem, hogy erre szeretnék biztatni bárkit is. Úgy értem ezt, hogy miért történik az, hogy az emberek egy része bizonyos idő után abbahagyja ezt a sportot.
Sokan, sokféle okból futnak, vagy űznek bármilyen sportot, de most maradjunk ennél az állóképességi vonalnál. A legtöbb esetben mégis valami cél motiválja a delikvenst, hogy belevágjon ebbe a csodálatos, élményekkel teli világba. Ezen célok közül megemlítve párat, kielemezzük picit őket.
Kezdjük azokkal, akik valamiféle teljesítményt hajszolnak: "Szeretnék lefutni 3km-t, 5km-t, 10km-t stb..."
Itt a legfontosabb dolog az, hogy a motivációt fenn tudjuk tartani. Azt gondolom, hogy ez nem olyan nehéz ebben az esetben, főleg ha egy teljesen kezdő futóról beszélünk, hiszen, ha odafigyel mindenre (rendszeresség, fokozatosság elve, prevenció, bemelegítés-levezetés, stb), akkor a céljait bizonyosan el fogja érni. Itt később kezdődnek el a problémák, amikor ezek a célok nem jönnek olyan gyorsan és könnyen, mint az elején. Ugyan ahogyan az idő halad, hatékonyabbá válik a futótudásuk és kapacitásuk, a távok csak nőnek és nőnek. Itt szokták a legtöbben elkövetni a legnagyobb hibát, amit csak tudnak. Megfelelő alapállapot felállítása és stabilizálása nélkül túl magasra teszik a lécet. Például, le szeretnének futni egy maratont, úgy, hogy 1 éve futnak csak. Ez még korábbi sportmúlttal rendelkezve sem jó ötlet.
Ebből kifolyólag, ha nem jön a várt teljesítmény, legyen az a táv, vagy időbeli cél (pl. 2 órán belül futni egy félmaratont), ahelyett, hogy keresnének egy edzőt, vagy csak szimplán megadnák maguknak azt, amit a sport kíván, abbahagyják azt. A másik eset, amikor elérte a célját az illető, és nincs már motivációja benne.
Egy másik kategória, aki a testén, életmódján szeretne változtatni, az egészségén javítani. Itt teljesen másról beszélünk, nekik nem a teljesítmény fog számítani, hanem inkább akár az alakjuk, súlyukra nézve felállított célok elérése. Itt két utat vélek felfedezni az emberekben. Az egyik az, aki eléri a célját, majd megszereti a futást, és átnyergel a teljesítményorientált futócélok felé, -szerintem ez a jobbik eset egyébként-, a másik pedig az, amikor nem éri el az illető a célját, és ezen okból abbahagyja. Persze van olyan is, aki azért is abbahagyja, mert már úgy érzi, elhagyhatja a sportot, hiszen elérte a célját, de itt figyelembe kell venni, hogy ha ugyanúgy folytatja az életvitelét sport nélkül, később szüksége lesz rá újra. A miértje ennek egyszerű: a sport mellett nagyobb energiaigényünk van, és ha a kaját ugyanúgy fogyasztjuk mellette, visszajöhet az a probléma ami miatt elkezdtük.
Node mit tegyünk az ellen, ha úgy érezzük abba szeretnénk hagyni? A legjobb amit tehetünk, hogy elgondolkozunk azon, miért is kezdtük el, és ezalatt az út alatt, mit tapasztaltunk. Mit adott a futás?
Magasabb életminőséget
Gyorsabb anyagcserét
Jobb alvást
Kiegyensúlyozottabbak lettünk (kevesebb stressz)
Növekedett a terhelhetőségünk
Alakult a testünk (izom-zsír arány pl.)
Fejben fókuszáltabbakká váltunk
Ki- vagy éppen bekapcsolt
Növelte az önbizalmunk, önbecsülésünk
Élményekkel gazdagított
Szabadságot adott
Ezeket azonban, csak az tudja, aki kipróbálta vagy most is benne van. Azt is, hogy ezek vannak, és azt is, amikor már elveszítettük őket. Ez nagyon sok futót visszahozott oda, hogy újra nekilendüljön ennek a szuper sportnak. Én is erre biztatok mindenkit, hogy keresse meg azt, hogy miért is csinálja ezt, és jöjjön rá magától, hogy nem szeretné abbahagyni!
Persze nem azt mondom, hogy egy-két hét pihenő sosem fér bele, de a teljes elhagyáson érdemes elgondolkozni.
Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az érzéseket megtapasztalhassátok, kihasználjátok a mindenkiben ott lévő potenciált, és éljetek úgy, hogy még büszkébbek tudjatok lenni magatokra! Fussatok! :)
Ezzel az engem ábrázoló képpel ölelek mindenkit,
Sanyi