A gödör alja, ugrás és az IntegRun születése

Updated: Apr 20

Kinek hol van a gödör alja?

Szikrázó napsütés, langyos szél lengeti a hajamat, irigylésre méltó „bícsbádival” állok a fehér homokban az azúrkék tenger partján.

Majd kinyitom a szemem és jön a fejbekólintó felismerés, hogy ez ügyben azért van még némi teendőm

Így jártam, amikor 2020 januárjában a mérlegre állva szembesültem a megelőző 6 év következményével. Néhány deka híján 70-et mutatott a mérleg (ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ezt leírtam!). + 20 kg. Fejbekólintó és egyben iszonyú fájdalmas szembesülés volt.

Szégyen, düh, szomorúság, kétségbeesés volt mindaz, amit akkor éreztem. Emlékszem a kádunk szélére rogyva mondtam ki hangosan, „*assza meg, ez nem lehet igaz ” és elsírtam magam. Velem, aki az egész gyerekkoromat átsportoltam viszonylag intenzíven, hogy történhetett ez?!

Itt volt a gödör alja, talajt fogtam. Ez volt a szembesülés, hogy mennyire elhanyagoltam a testem. És még szerencse, hogy nem alakult ki betegségem.


Az élet 10 év múlva

Emberi vonásunk, hogy nem szeretjük a változást. Sokszor akkor fogalmazódik meg bennünk, hogy lépjünk, ha leértünk a képzeletbeli gödör aljára vagy szakmai nyelven, ha elég nagy a szenvedésnyomás, azaz ha már elég rossz. Amikor már nem tudjuk elképzelni, hogy ez így folytatódjon tovább.

Így van ez az élet többi területén is. Sokszor maradunk kívülről nézve iszonyú nehéz, de megszokott, ismerős helyzetekben és süllyedünk egyre lejjebb és lejjebb.

Nálam ez volt az a pont. Ez kellett ahhoz, hogy észbe kapjak. És ez kellett ahhoz, hogy megjöjjön a belső motiváció, hogy lépjek. Ne más miatt, magamért.

Ha valaki segítséget kér tőlem magánéleti vagy munkahelyi problémájával kapcsolatban és még bizonytalan a változás iránti motivációja, van hogy megkérem, képzelje el egészen részletesen, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, ha a dolgok így maradnak? Milyen lesz ő, mi veszi majd körül, milyen lesz az élete, milyenek lesznek a napjai? És megkérem, képzelje el, hogy 10 év múlva is így él ... sokszor kijózanító tud lenni a kép.

2019 év vége válaszút volt sok szempontból számomra. A munkámban maradni a biztos, komfortos úton, ahol ugyan sikereket értem el- viszont, amit már nem szeretek annyira és némiképp ki is égtem - vagy ugrani és végre száz százalékban csak az igazi hivatásomat végezni szabadon. Majd 5 éve őrlődtem akkor már, persze nem nyíltan, inkább magamban. Ugorjak vagy maradjak a langyos tudjátok miben, csak mert az biztonságos és ismerem?

Nem vagyok édes szájú, de emlékszem a döntés előtti utolsó hónapokban szinte napi vendége voltam már a helyi cukrászdának, tudat alatt ezzel jutalmaztam magam, hogy még egy napot kibírtam.


Elrugaszkodás a gödör aljáról

Aztán elérkezett az a nap, amikor nem bírtam tovább, hirtelen az ugrást választottam. Abban a pillanatban - közhely - de tonnás súlyok jöttek le a vállaimról. Megkönnyebbültem, fellélegeztem. Hogy azóta könnyű-e mindig? Nem, nem mindig az, de most már nem tudnám másként elképzelni.

Visszatérve az ominózus mérlegre állásra. Miután összekapartam magam onnan a kád széléről, elhatároztam magam, hogy azonnal neki állok, nem várok sem hétfőig, sem elsejéig.


Kapaszkodj az úton elindító vágyakba

Visszatérve a beach body-ra. Szabad és kell is álmodozni.

Amikor valaki hozzám jön, hogy segítsem őt, van hogy az is nagy kihívást jelent, hogy álmodozásra buzdítsam, hogy felszínre kerüljenek az igazi vágyai. "Ne álmodozz" tartja a mondás és valóban megtanulunk lemondani róluk és ezzel az igazi szükségleteinkről. Hogy mi van emögött? Nem bízunk és nem hiszünk.


Azonban az álmoknak, vágyaknak energia mozgósító hatásuk van. Azokért képesek vagyunk tűzön vízen átmenni, de legalábbis sokkal több mindent megtenni.

Nekem volt egy visszatérő képem magammal kapcsolatban, amibe szerettem magam beleélni.

Kövezzetek meg, esküszöm tisztában vagyok a saját belső értékeimmel, de szerettem volna legalább enyhén kockás hasat egyszer még az életben. 😁Miért? Mert úgy könyveltem el magam, hogy ez nekem sosem lehetséges (a sport ellenére, még fiatal felnőtt koromban sem volt), genetikailag ilyen típus vagyok, az egész családom a hasára hízik és kész. Persze belemehetnék ennek a vágynak az elemzésébe pszichológiai oldalról, de megkímélem vele magam és titeket is. 😉


Ott a mérlegen való kijózanodás után sokszor ebbe a képbe kapaszkodtam és képzeltem el egész valósághűen. Na persze, emögött az a vágyam állt, hogy visszakapjam a testi-lelki egyensúlyomat, amit út közben elvesztettem. És hogy bebizonyítsam magamnak, olyan dologra is képes vagyok, amiről korábban azt hittem nem lehetséges.

Tulajdonképpen most ennek a makacs kockahasas képnek köszönhetem, hogy itt vagyok és írok nektek. Ebből alakult az IntegRun és az Intuitive Running is.

És minek köszönhetem még? Hogy a problémámra a jó megoldást választottam az elkerülés helyett.

A reális céloknak, azokért tett apró és következetes lépéseknek, a változás nyomon követésének, az út közben megélt pillanatok élményeinek, az erőfeszítéseim értékelésének, a sikerélmények átélésének, a hitnek, hogy sikerülni fog. Ez az út menet közben már nem is a fogyásról szólt, hanem egy igazi önismereti utazássá vált.


Szikrázó napsütés, langyos szél lengeti a hajamat, irigylésre méltó „bícsbádival” állok a fehér homokban az azúrkék tenger partján.

A kockahas alakul, jó úton vagyok.


Egyetlen dolog van, ami a szenvedélyt életben tarthatja: a vágy, ami elhatározássá kell, hogy váljon - hinned kell, hogy sikerülni fog!
Ayrton Senna

Az első fotó 2019. 12. 08-án készült az utolsó pedig 2021. 02.08-án.


Az IntegRun coaching alapú életmódváltó módszere egyedülálló Magyarországon és megoldást kínál a problémáidra. Élj a lehetőséggel. Itt találod csomagajánlatainkat és itt tudod velünk felvenni a kapcsolatot, ha kérdéseid lennének. Kövess bennünket a Facebook- és az Instagram-oldalunkon is, hogy ne maradj le aktuális híreinkről, tartalmainkról, tippjeinkről.

Ha pedig te is szeretnél az IntegRun közösséghez tartozni, gyere velünk, csatlakozz hozzánk, mert együtt könnyebb.




Recent Posts

See All